- Éjjel áll az idő. Csak az óra jár. (...)
- Mégis éjszaka történik minden. Vagy talán éppen azért.
- Minden éjjel történik?
- Éjjel. De csak nappal válik láthatóvá. (...)
- Azt gondolod, hogy mindenféle történik velünk, mialatt alszunk?- Azt.

Gyerekként az ember igazságtalanságnak tart mindent, ami szomorú.

A macska és a hazugság között az a legfőbb különbség, hogy a macskának csak kilenc élete van.

A nyereség csak illúzió, egyedül a veszteség realitás.

A zenében nincs helyes vagy helytelen, tudod? Csak minden egyéb a kettő között.

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

A kifogások gerendák, amelyekkel a kudarc házát építed.

A mai nap az a holnap, amely miatt idegeskedtünk tegnap.

A tárgyak olyanok, mint az emberek: elpusztulnak, ha megvonjuk tőlük a szeretetet.

 Hagyd a francba.
- De szeretem.
- Hát szeresd.
- De hiányzik.
- Hát hadd hiányozzon. Valahányszor eszedbe jut, küldj felé némi szeretetet és fényt, aztán ejtsd a témát.

Ha teljes sötétség vesz körül, nem tehetsz mást, mint ülsz és vársz, hogy a szemed hozzászokjon.